Cégünk vállalja korszerű online könyvesboltok el-készítés-ét rövid határidővel.
Weboldal készítése könyvesboltoknak. Minta megtekintéséhez kattintson az alsó panelon lévő linkre!
Hol van az alsó panel?

Tudta-e, hogy a könyv?
A könyv az ókortól a mai napig a legfontosabb és legelterjedtebb információhordozó. Megjelenési formája változatos, leginkább összefűzött vagy -kötött papírlapokból áll. A papírlapokra írt, rajzolt vagy (leggyakrabban) nyomtatott jelek hordozzák az információt.

A hagyományos, papíralapú könyvben leírt információkat az olvasás művelet segítségével ismerjük meg. A könyv számozott lapjain található szöveg olvasása a könyv elejétől a végéig, soronként, balról jobbra és fentről lefelé történik. Hagyományosan ugyanis feltételezzük, hogy ez a sorrend szolgálja a könyv szerzője szándékának megértését. A könyvben található részek megkeresésében a tartalomjegyzék és a tárgymutató vagy névmutató segít. A nyomtatott könyv sem tartalmilag, sem formailag nem változik a következő kiadás időpontjáig, önálló megjelenése van és manapság nem kézzel, hanem fénymásolással másolják.

A középkori kéziratos könyvek
Középkori kéziratos szöveg a 13. század végéről

A könyv közvetlen elődjének a legtöbbször pergamenre kézzel írt, összefüggő szöveget alkotó kéziratos könyvet tekinthetjük. A középkori Európa egyre fejlődő tudományos élete jelentős számú szöveg másolását tette szükségessé.

Az ókortól a kora középkorig a leggyakoribb kéziratos könyv a kódex volt, amely küllemében a mai könyvre emlékeztetett, mivel az elhasználódástól védő borítója, gerince volt, és lapjait összefűzték.

A kéziratos könyv a mai könyvtől eltérő olvasótábor igényeit elégítette ki, és készítésének technikai lehetőségei miatt jelentősen eltért attól. A kéziratos könyvet elsősorban a papság, a királyi közigazgatás, a feudális főurak és az egyetemek polgárai használták. Elvileg minden kéziratos könyv egyedi darab volt, ezért a ma szokásos könyvazonosítási módszerek nem voltak használhatók: a lapokat nem számozták, a szövegeket fejezetekre és bekezdésekre tagolták, és ezeket látták el számokkal. A könyvnek nem volt címlapja, kolofonja, a másoló nevét nem rögzítették. Néhány jelentős művet a középkorban rendszeresen használtak és másoltak, ezek idézésmódja a kéziratos könyvekből maradt ránk (pl. Biblia, illetve a Corpus Iuris Civilis könyvei).

A kéziratos könyvek egy része luxuskivitelben készült, gazdag illusztrációval, kiváló minőségű pergamenre festve. A könyv kalligráfiája, kézírásának képe művészi kivitelű volt. Ilyen kivitelben főleg vallási művek, illetve törvénykönyvek, kódexek készültek. Az egyetemi polgárság számára jóval egyszerűbb kivitelű és a késő középkorban már gyakran papírra írt kéziratos könyvek készültek. A szegényebb diákok egyetemi éveik alatt maguk készítették el kéziratos könyvtárukat.

A könyvek egyházon kívüli olvasása, az írni–olvasni tudás, az ezzel járó kulturáltság nem mindig érdemelt ki tiszteletet a köznép körében. Könyves Kálmán király olvasott ember volt, „könyves” neve viszont akkoriban nem dicsérő, hanem inkább gúnyolódó jelző volt: ma a „könyvmoly” szót használnánk helyette.


Gutenberg és a nyomda feltalálása
Gutenberg Bibliája

A könyv feltalálását Európában a legtöbben Johannes Gutenberg nevéhez kötik, aki a mozgatható betűnyomás legvalószínűbb felfedezője. Gutenberg az aranyműves társaival, illetve több más mester tőle független már az 1430-as években kísérletezett egy olyan mechanikus sokszorosítási eljárással, amivel szövegeket lehet reprodukálni. Azzal a technikával, amit könyvnyomtatásnak nevezhetünk, vélhetőleg ő tudott először az 1440-es évek végén kisebb füzetet, majd három év munkájával egy teljes Bibliát kinyomtatni.

Gutenberg találmányának lényege az önállóan használható, a szedés során újrarendezhető betű nyomóformák (karakterek) használata egy olyan egyszerű sajtó segítségével, amivel egy teljes papír- vagy pergamenívet tele lehetett nyomtatni, majd az íveket lapok szerint rendezve könyv alakba lehetett fűzni.

A könyvnyomtatás technikája lehetővé tette a drága pergamen helyett az egyre jobb minőségű és egyre olcsóbban elérhető papír használatát. Ugyan a betűmetszés és betűöntés kezdetben fáradságos és drága művelet volt, a mechanikus sokszorosítás és kéziratoknál ritkán használt papír egyre nagyobb kínálata összességében olcsóbb és megbízhatóbb terméket eredményezett a kódexeknél és másolt kéziratoknál. Már Gutenberg első, kezdetleges technikával, és nagy műgonddal készült 42 soros Bibliája fele akkora költséggel készült, mint egy kézírásos Biblia.

Az első könyvek vagy ősnyomatok a középkori kéziratos könyvek és a mai könyvek közötti átmenetet képeztek. Az első nyomdászok a kéziratokat írásképét, szerkesztési módját igyekeztek másolni, és gyakran kézzel illusztrálták, vagy festett iniciálékkal látták el műveiket. A könyveket megelőző tanulmányok közül az illusztrációra használt fametszet a rendszeres olvasásban még gyakorlatlan új vásárlói kör számára könnyítette a szöveg megértését.


A könyvek nyilvántartása

A könyveket a 16. század óta hagyományosan címük, szerzőjük, kiadójuk és kiadásuk városa szerint tartjuk nyilván. A 20. században a globális kiadóvállalatok megjelenésével a kiadás városának jelentősége elhalványult.

A jelenleg legáltalánosabban használt könyvnyilvántartó rendszer az ISBN Társaság számkódjaira épül. Az ISBN-jelzés elő kódcsoportja a könyv származási országára vagy nyelvére, a második kódcsoport a Társasághoz társult könyvkiadók kódszámából, a következő kódcsoport a könyv azonosítására, az utolsó számjegy pedig az ellenőrzésre szolgál. Az ISBN számokhoz automatikusan hozzárendelhető a hasonlóan szabványos, gépek által leolvasható vonalkód is. A könyvekre való hivatkozásnál a Wikipédia is az ISBN számokat támogatja, a hivatkozott ISBN számok alapján a Könyvforrások speciális oldalon keresztül megkereshetők (lásd: ISBN 9633898315).

A könyv tárolási helye a könyvtár vagy a könyvespolc.

A könyv fogalma kitüntetett helyet foglal el a magyar közgondolkodásban, ezt tükrözik az olyan szólások, minta "hol van az megírva", ill. a "meg van írva a nagy könyvben". Ide kapcsolódik még a "hazudik, mintha könyvből olvasná".

A könyv fogalma a törvény fogalmával is összeköthető. A törvényeket időről-időre kódexekben, aztán könyvekben foglalták össze. Ezt a mai napig kodifikációnak hívják a jogtudományban. A legismertebb magyar törvénykönyv Werbőczy Hármaskönyve.

Érdekesség, hogy a legtöbb európai nyelvben a könyv fogalmával etimológiai rokonságban álló gazdasági kifejezések sora származik abból, hogy a vállalkozások vagyonát, eszközeit és adósságait könyvekben vezették a könyvelésnek nevezett nyilvántartással. Noha a mai főkönyv általában egy adatbázis, és a könyvelés sem ölt könyv alakot, a kifejezések (könyv szerinti érték, könyvelő, a könyvekben) tovább élnek a közgazdaságtan nyelvében.


Minta sablon az alábbiakban található: